Ákos emlékére

Szilágyi Ákos (†): Magyar katonai jelvények 1945 – 1956

Bevezető

A jelvény egy aprócska tárgy, amely megkülönböztetést és az összetartozást egyszerre fejezi ki. Megkülönböztető annak számára, aki nem viseli, és az összetartozást jelenti annak, aki viseli. Nincs ez másképp a katonák között, és nincs ez másképp Magyarországon. Miután befejeződött a II. világháború, és aláírták a békeszerződést, Magyarországon is megindulhatott a hadsereg fejlesztése. Új hadsereg, új egyenruha és új jelvények, mondhatnánk, viszont találhatunk példákat arra, hogy a demokratikus hadsereg katonái a régi egyenruhájukban szolgáltak tovább. Mint ahogy arra is van példa, hogy a korábbi jelvényeiket és kitüntetéseiket is viselték. Az idő előrehaladtával megtiltották ezek viselését, de egyben újak alapításáról is gondoskodtak.

A rendelkezésre álló források azt tanúsítják, hogy demokratikus szellemben, több esetben is pályázatot írtak ki a bevezetendő jelvények tervezésére. Ezek a pályázatok kezdetben nyíltak voltak, és a Honvédségi Közlönyben tették közé a felhívást, amelyre nemcsak katonák, hanem civilek is jelentkeztek. Azután a kiírásokat már nem tették közé, hanem meghívással választották ki a résztvevőket. Általános tapasztalat, hogy a pályázatok elbírálása során nem hirdettek győztest, hanem egy-egy pályaművet kiválasztva, azok átalakítására utasították a pályázót. A korai jelvényekkel kapcsolatban elmondható, hogy a motívumaik hasonlatosak voltak a Magyar Királyi Honvédségben használt jelvényekéihez. Példaként említhető a koponya alkalmazása, amely általában az életveszélyes körülmények között végrehajtott feladatokra utalnak (pl. a korábbi Rohamtüzér vagy Ejtőernyős jelvények). Ez a főmotívuma az elsők között rendszeresített Aknakutató jelvényeknek is, amelyek a legveszélyesebb körülmények között teljesített szolgálatot ismerték el.

A hadsereg fejlesztésével párhuzamosan, az egyes katonai tevékenységek elismerésére alapítottak jelvényeket. Az aknamentesítésben jeleskedők után a határok őrzői érdemelték ki a saját jelvényeiket. Őket követték az egek katonái, majd az ötvenes évek elejére szinte az összes fegyvernem megkapta a saját jelvényét. Szintén jelvénnyel jutalmazták az egyre inkább fontossá váló, és a hadseregünk nagyságát hirdető díszszemlék résztvevőit, de jelvényt kaptak azok is, akik valamelyik katonai oktatási intézményben befejezték a tanulmányaikat.

A „nagy testvér”, a Szovjetunió másolása a jelvények területén sem maradhatott el. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen egyrészről ez volt a politikai vezetés elvárása, másrészről a szovjet tanácsadók a Honvédelmi Minisztérium minden területén jelen voltak, és velük mindent megkonzultáltak. Akár az elismerő rendszer, akár a konkrét jelvények másolásáról van szó, mindkettőre lehet példát találni. A vizsgált korszakot lezáró 1956-os forradalom sok mindenben változást hozott, ez alól nem volt kivétel a katonai jelvények rendszere sem. Az új vezetés 1958-ban – egy-két kivétellel – miniszteri parancsban tiltotta meg a Rákosi-rendszerben adományozottak viselését (1.) A megmaradt jelvények közül több is egészen 1989-ig „szolgálta” a katonákat.

Ez a cikk az 1945 és 1956 közötti időszak katonai jelvényeit gyűjti össze, célja a korszak jelvényeinek bemutatása, kiegészítve a rájuk vonatkozó alapinformációkkal. A tanulmányban csak a Honvédségben (1951-től Néphadseregben) rendszeresített jelvényekkel foglalkozunk, az egyéb szervezetek (pl. DISZ, MHK, MSZHSZ, stb.) által alapított és katonák részére is adományozottakról csak említést teszünk.

Teljesítményjelvények

Ebbe a kategóriába azokat a jelvényeket sorolhatjuk, amelyek elnyeréséért valamilyen szintet vagy egyéb meghatározott teljesítményt kellett elérni vagy nyújtani. A „katonaszakmához” kötődő jelvényekről lesz szó ebben a részben, a sportteljesítmények után adományozottakat külön tárgyaljuk.

Az aknakutatók jelvényei

1948-ban az egyik legveszélyesebb feladatot teljesítők részére, az általuk nyújtott szolgálat elismerésére, Aknakutató jelvényt (2.) alapított a honvédelmi miniszter. Az elismerés négyfokozatú volt, amelyből a legalacsonyabbat egyfajta szolgálati jelvényként viselték.

• IV. (bronz) fokozatot minden olyan katona viselhette, aki aknakutató alakulatnál, mint aknakutató vagy tűzszerész teljesített szolgálatot.
• III. (ezüst) fokozat viselésére jogosult volt minden katona, aki mint aknakutató vagy tűzszerész hathónapnyi szolgálatot teljesített aknamezőn vagy életveszélyes tűzszerész-szolgálatban.
• II. (arany) fokozat viselésére jogosult volt minden katona, aki mint aknakutató vagy tűzszerész tizenkét hónapnyi szolgálatot teljesített aknamezőn vagy életveszélyes tűzszerész-szolgálatban.
• I. (zománc) fokozat viselésére jogosult volt az, aki aknakutatóként vagy tűzszerészként olyan súlyosan megsérült, hogy ezt a munkáját tovább folytatni nem tudta. A jelvénynek ezt a fokozatát adományozták azon katona legközelebbi hozzátartozójának is, aki aknakutatói vagy tűzszerészi munkája közben életét vesztette.

A jelvényekhez – az I. (zománc) fokozat kivételével – sebesülési pántot rendszeresítettek, amelye(ke)t a jelvény alatt kellett viselni. A pánt ezüstszínű és ék alakú volt, és a sebesülés számától függően egy-három volt viselhető. Négy vagy annál több sebesülés jelzésére azonos alakú, de aranyszínű pántot rendszeresítettek. Viselési helye: jobboldali zubbonyzseb közepén, a köpenyen pedig az ennek megfelelő helyen. A jelvény a Honvédségből történő kiválást követően is a kitüntetett tulajdonában maradhatott.

Az Aknakutató jelvények IV. és III. fokozatát az Aknakutató Zászlóalj parancsnoka, II. fokozatát és a sebesülési pántokat a Honvéd Műszaki Kiképző Tábor parancs­noka (később Honvéd Műszaki Hadosztály parancsnoka), míg az I. (zománc) fokozatát a Honvédség Felügyelője adományozta. Ez utób­biak első átadására az 1948. május 20-án megrendezett Aknakutató Napon került sor (3.). 1948. július 2-án a viseleti jogot kiterjesztették azokra a személyekre is, akik 1946. november 19-ét követően aknakutatói vagy tűzszerészi feladatokat láttak el a Honvédelmi Minisztérium bármelyik szervénél, vagy a Belügy-, a Közlekedési, illetve az Ipari Minisztérium ilyen munkára alkalmazta őket (4.). Később az adományozási jog is megváltozott, a IV-II. fokozatot a Műszaki Szemlélő (5.), míg az I. fokozatot – a Honvédség Felügyelője beosztás megszűnése után – a miniszter ítélte oda (6.)

1948-ban, az Aknakutató jelvények bevezetését követően, a Honvéd Hadihajós Osztály kezdeményezte, hogy a vízi aknamentesí­tést végzők is tűzszerészeknek minősüljenek, illetve részükre az Aknakutató jelvény is adományozható legyen, azzal az eltéréssel, hogy a fegyvernemre utaló horgony is jelenjen meg a jelvényen (7.). A Hon­védség Felügyelője és a Katonai Csoportfőnök a felterjesztéssel egyet­értve rendszeresítette a jelvényt. Hasonlóan a „szárazföldi” Aknakutató jelvényhez itt is négyfokozatú volt az elismerés, illetve az elszenvedett sérüléseket sebesülési pántok jelezték.

• IV. (bronz) fokozat viselésére jogosult volt minden olyan tényle­ges szolgálatot teljesítő katona, aki tűzszerészvizsgát tett és a vízi aknakutató alakulatnál teljesített szolgálatot, vagy aki tűzsze­részvizsga nélkül vízi aknamentesítési munkálatokat végzett.
• III. (ezüst) fokozat viselésére volt jogosult az, aki három vízi­akna nem robbantás általi mentesítésében vett részt, vagy ki­lencven napig behajózva vízi aknamentesítéshez volt beosztva.
• II. (arany) fokozat viselésére volt jogosult az, aki hat víziakna nem robbantás általi mentesítésében vett részt, vagy száz­nyolcvan napig behajózva vízi aknamentesítéshez volt be­osztva.
• I. (zománc) fokozat viselésére volt jogosult az, aki aknamentesí­tés során olyan súlyosan megsebesült, hogy a tűzszerészi vagy aknamentesítői munkáját folytatni nem tudta, illetve minden olyan honvédegyén hozzátartozója, aki hasonló körülmények között hősi halált halt.

A jelvények IV. - II. fokozatát és a sebesülési pántokat a Hadihajós Osztály parancsnoka, az I. fokozatát a Honvédség Felügyelője adományozta.

A „halálfejes” jelvényeket 1952-ben váltotta fel a kor szellemének jobban megfelelő jelvénycsalád (8.). A korábban elnyert jelvé­nyeket kötelezően ki kellett cserélni az új típusúakra, a régieket 1952. december 1-jét követően nem lehetett viselni. A cserével egy időben megszűnt a Folyami Aknakutató jelvények adományozása is, továbbiakban a Flottillánál is ezeket az ötágú csillagos jelvényeket lehetett kiérdemelni. Ez a kitüntető jelvény háromfokozatú volt, ahol az I. fokozatú (vö­rösre zománcozott) jelvényt a hősi halált vagy súlyos sérülést elszenvedett, a II. fokozatú (arany) jelvényt 2 évnyi, a III. fokozatú (ezüst) egy évnyi szolgálatot teljesített tűz­szerészeknek adományozták. Az új II. fokozatú jelvényre jogosult volt az is, aki régi II. fokozatút, az új III. fokozatúra az, aki a régi III. fokozatút már kiérdemelte. Az új jelvények viselési feltétele volt a régiek – a viselésre jogosító igazolvánnyal egyetemben – történő beszolgáltatása.

Az új jelvényekhez is rendszeresítettek sebesülési pántokat. Hasonlóan a „halálfejesekhez”, itt is ezüstszínű pántokkal jelezték a sebesüléseket, amelyekből három volt viselhető egyszerre. A negyedik sebesüléstől aranyszínűt kellett a jelvény alatt viselni. A Honvédségből kivált katonaegyén az elnyert jelvényét megtarthatta, a polgári életben annak kicsinyített mását viselhette. A jelvény III. és II. fokozatát a Magyar Néphadsereg Műszaki Csapatok Parancsnoka, az I. fokozatot a Honvédelmi Miniszter adományozta.

Az új típusú jelvényekből léteznek olyan példányok is, amelyek nagyobbak (50x50 mm), mint a normál darabok. Ezek keletkezési okai, funkciói további kutatásokat igényel. Az Aknakutató jelvények II. típusát 1956 után is adományozták.

A repülőfegyvernem jelvényei

A repülőfegyvernemnél különböző hajózó- (fedélzeti) szakbeosztások megkülönböztetésére, illetve az elért teljesítmények jelzésére jelvényeket rendszeresítettek. Ezek viselésére jogosult volt minden olyan tényleges viszonyban lévő katona, aki a Magyar Királyi Honvédség­ben valamely hajózóbeosztásra kiképzést nyert, vagy a demokratikus hadseregben ilyen képesítést szerzett.

A rendszeresített jelvények (9.):

• Repülőgép-vezető,
• Repülő Megfigyelő,
• Repülő Hajózó Lövész,
• Repülő Hajózó Szerelő,
• Repülő Hajózó Távírász,
• Repülő Hajózó Fényképész.

A Repülőgépvezető és Repülő Megfigyelő jelvények aranyszínű, míg a többi ezüstszínű kivitelben készült. A jelvényeket a zubbony jobb felső zsebe felett, a zsebtakaró varrását érintve kellett viselni.

Bár a rendelkezésre álló források nem említik, de a Repülő Hajózó jelvé­nyek között létezik egy hetedik fajta is, a Repülő Növendék jelvény, amelyet valószínűleg a kiképzés alatt állók viselhettek.

1951. augusztus 20-án hímzett jelvényeket vezettek be (10.), egyben csökkent az elnyerhető jelvények száma is. Ekkor már csak két fajtát rendszeresítettek - Repülő Hajózó és Repülőműszaki jelvényt -, ezeket viszont már csak tisztek viselhették. Ennek ellenére arra is van példa, hogy tiszthelyettesek is viselték a jelvényt. A jelvények adományozására a Honvéd Légierők Parancsnoka intézkedett. Az adományozottak között a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán oktató katonák is voltak (11.).

A hímzett jelvényeket 1953-ban kiegészítették a Repülő Rádió Lövész jelvénnyel (12.), melyet minden ilyen tanfolyamot végzett személy viselhetett.

A jelvények viselési helye: a zubbony jobb felső zsebe felett, míg az 52M repülő egyenruhán a bal felső zsebbel egy vonalban a jobboldalon. A hímzettekkel párhuzamosan, fémből készült jelvényeket is használtak (13.). A Repülőgép-vezető jelvény arany, míg a Repülőműszaki jelvény ezüstszínben készült.

1953-ban a légierő hajózóállománya hadrafoghatóságának és kiképzettségének elismerése céljából háromfokozatú osztályozási rendszert vezettek be (14.). Az egyes osztályos fokozatokhoz azonos formájú, de eltérő színű jelvényeket rendszeresítettek. Az I. osztályú Harci Repülőgép-vezető vagy Megfigyelő jelvényeket a honvédelmi miniszter, míg a II. és III. osztályú jelvényeket a Légierő Parancsnoka adományozta.

Az előírt képzési feltételeken túl az alábbi repült órákat kellett teljesíteni az egyes osztályos fokozatok (jelvények) elnyeréséért:

Sugárhajtású repülőgépeken szolgálatot teljesítők részére:

• III. osztályhoz: 60 óra,
• II. osztályhoz: 200 óra,
• I. osztályhoz: 250 óra.

Légcsavaros bombázó, csata- és vadászrepülőgépeken szolgálatot teljesítők részére:

• III. osztályhoz: 80 óra,
• II. osztályhoz: 250 óra,
• I. osztályhoz: 350 óra.

Szállító repülőgépeken szolgálatot teljesítők részére:

• III. osztályhoz: 100 óra,
• II. osztályhoz: 300 óra,
• I. osztályhoz: 500 óra.

Az I. osztályú jelvények első adományozására 1953. május 30-án került sor (15.), azt követően 1975. február 28-ig voltak viselhetőek.

Ejtőernyősjelvények

A demokratikus hadsereg ejtőernyőscsapatainál szolgálatot teljesítők részére, valamint az általuk elért teljesítmények kifejezésére jelvényt rendszeresítettek (16.). Az Ejtőernyős jelvény viselésére jogosult volt az, aki ugró beosztásban teljesített szolgálatot, és legalább már egy ejtőernyős ugrást végrehajtott. Az Ejtőernyős teljesítményjelvény viselésére pedig az volt jogosult, aki az előírásoknak megfelelő ugrásszámot és ugrástípust teljesítette.

A jelvények viselésére jogosultak voltak azok is, akik a honvédségnél tényleges szolgálatot teljesítettek, és a Magyar Királyi Honvédségben is teljesítették az Ejtőernyős- vagy az Ejtőernyős teljesítményjelvény megszerzésének a feltételeit. A jelvényeket a zubbony jobb felső zsebközepén kellett viselni. 

1950. február 4-én megszüntették a korábbi ejtőernyős jelvények viselését, majd új formájú jelvényeket vezettek be (17.). Az Ejtőernyős jelvény már egy ugrás után viselhető volt, az Oktató jelvényhez 25 ugrást (ebből legalább 3 kézi nyitású), míg a Mesterugró jelvény elnyeréséhez minimum 50 (amiből 7 kézi nyitású és 3-500 méter szabad zuhanású) ugrást kellett teljesíteni. Az Ejtőernyős jelvény a 10. ugrást követően 10-es, az Oktató jelvény 25-ös, a Mesterugró jelvény 50-es számmal volt ellátva. A Mesterugró jelvény minden teljesített 25 ugrást követően 25-tel emelkedő (75, 100, 125, stb.) számokkal volt viselendő.

A Mesterugró jelvényből létezik olyan kivitel is, amelyik ovális alakú, és a jelvény alatt kiegészítő táblával jelzik a teljesített ugrások számát. Erről a jelvényről írásos forrásanyag még nem került elő.

A Haditorna jelvényekkel együtt, ezek a kerek alakú ejtőernyős jelvények 1989-ig használatban voltak, sőt az Ejtőernyős jelvényt (immáron vörös csillag nélkül) a ma napig is viselik.

Határvadászok jelvényei

A Honvédségnél teljesített határvadász-szolgálat megkülönböztetésére, valamint a határvadász-szolgálatban elért teljesítmény jutalmazására a honvédelmi miniszter 1948-ban háromfokozatú (arany, ezüst, bronz) jelvényt alapított (18.).

Bronz fokozatú jelvényt minden, határvadász-szolgálatot teljesítő katonaegyén viselhetett, mind a zubbonyon, mind a köpenyen, így tulajdonképpen szolgálati jelvénynek is tekinthető. A jelvényt minden határvadásznak saját költségén kellett beszereznie.

Ezüstjelvényt viselhettek azok a legénységi állományú határvadászok, akik a kétéves kötelező katonai szolgálat letöltését követően legalább egyévnyi továbbszolgálatot vállaltak, annak megkezdésétől. Tisztek, tiszthelyettesek esetében határvadászőrsön eltöltött kétévnyi, határvadászőrsön és -századnál két és félévnyi, őrsön, századnál, zászlóaljparancsnokságnál vagy a Határőr Főparancsnokságnál összesen eltöltött háromévnyi szolgálat után. Rendfokozatra és szolgálati időre tekintet nélkül, 60 jogtalan határátlépő (határsértő és/vagy csempész) elfogása után, soron kívül adományozták az ezüst fokozatú jelvényt. Szintén soron kívül adományozták az ezüst fokozatot annak, aki a határőrség főparancsnokától, a honvédség felügyelőjétől, vagy honvédelmi minisztertől összesen három esetben írásbeli dicséretet kapott.

Aranyjelvény viselésére jogosult volt az, aki határvadász-őrsparancsnoki beosztásban legalább négy, határvadászőrsön és -századnál legalább öt, őrsön, századnál, zászlóaljnál vagy a főparancsnokságon legalább hatévnyi szolgálatot letöltött már. Továbbá az is jogosult volt a viselésére, aki 120 egyéni vagy csoportos határsértő elfogásában vett részt (ebbe a létszámba beleszámít az Ezüstjelvény 60 fője), vagy a határőrszolgálatáért Magyar Köztársasági Érdemrend vagy Érdemérem valamelyik fokozatával tüntették ki. A határvadász-zászlóaljparancsnok felterjesztése alapján a Határőrség Főparancsnoka jogosult volt a jelvény arany fokozatát adományozni annak, aki különösen kimagasló, nagy önfeláldozással járó cselekedetet hajtott végre, vagy ilyen magatartást tanúsított.

A jelvényt a zubbony jobb felső zsebén, köpenyen ennek megfelelő helyen kellett viselni. Amennyiben a jogosult más fegyvernemhez került áthelyezésre, akkor a viselés jogát elvesztette, és a jelvényt be kellett szolgáltatni. Ha valamely iskola vagy tanfolyam elvégzését követően magasabb beosztásba nevezték ki a határőrségnél, vagy fegyvernemeken felül álló vezetői beosztásba került (pl. Honvédelmi Minisztérium), akkor a már elnyert jelvényt tovább viselhette. Szintén viselhető volt a jelvény a polgári életben is, ha a honvédegyén nem fegyelmi vagy büntetők miatt került nem tényleges állományba.

A jelvények viselési joga a Honvéd Határőrségnek az Államvédelmi Hatósághoz történő átkerülésével megszűnt. A Határvadász jelvényből ismert egy különleges, díszkivitelű változat is, amely aranyból készült és a zománcsávokat elefántcsontból készítették. Ezt a jelvényt Dinnyés Lajos miniszterelnöknek adták át 1948-ban.

A harckocsizó-fegyvernem jelvényei

A harckocsik és rohamlövegek személyzetét is osztályba sorolták kiképzettségük és a teljesített óraszámuk alapján. A repülőfegyvernem osztályos rendszerétől eltérően nemcsak III., II. és I. osztályú címet vezettek be, hanem mester fokozatot is. A címmel járó jelvény megegyezett a Szovjetunió harckocsizó csapatainál rendszeresített jelvényekkel. Ezeket a jelvényeket 1975. február 28-ig lehetett viselni.

Páncél- és Gépjárművezetői jelvény

A harckocsizók osztályos címeihez és jelvényeihez hasonlóan a páncéljárművek és egyéb gépjárművek vezetőit is osztályba sorolták. Ennél a jelvénycsaládnál is három fokozat és mester címet vezettek be. A jelvényeket az osztályos rendszer átalakításáig adományozták, illetve 1975. február 28-ig viselhetőek voltak.

Kiválójelvények

„Koszorús” kiválójelvények

1950-ben az egész hadsereget lefedő teljesítményelismerő rendszer alapjait fektették le (19.). Ezzel a rendszerrel értékelték a kiképzés során elért eredményeket, amiért kiváló címet adományoztak. Ennek látható elismeréseként több mint negyven darabból álló jelvénycsalád került bevezetésre. A gyűjtői társadalom által „koszorúsnak” nevezett jelvényekből az utolsót 1954-ben vezették be. A jelvények egységes kialakításúak voltak, és az adott katonai szakmára jellemző motívumokat tartalmazták.

Az alapjuk bronzszínű, 40 mm átmérőjű, 7 mm széles koszorú, amelyet alul stilizált szalag fog össze, míg a felső részén egy 15 mm-es zománcozott vörös, ötágú csillag látható. Erre a koszorúra illesztették rá az elnyert címnek megfelelő szimbólumot. Néhány jelvény kialakítása kivételt képez, ezt az adott jelvénynél külön ismertetjük.

Minden fegyvernemnél elnyerhetőek voltak a következő címek, és ezek látható jelei:

• Kiváló Lövész,
• Kiváló Golyószórós,
• Kiváló Géppuskás,
• Kiváló Aknavetős.

Gyalogságnál (a jelvény koszorúja zöld zománcozású, a puskák és a szalag aranyozottak és polírozottak):

• Mesterlövész.

Páncélosoknál:

• Kiváló Irányzó,
• Kiváló Harckocsivezető,
• Kiváló Rádiós,
• Kiváló Szerelő.

Tábori tüzérségnél:

• Kiváló Felderítő,
• Kiváló Mérő,
• Kiváló Irányzó,
• Kiváló Csapathíradó,
• Kiváló Lovas,
• Kiváló Lövészetért.

Légvédelmi tüzérségnél:

• Kiváló Kezelő,
• Kiváló Műszerész,
• Kiváló Légvédelmi Felderítő,
• Kiváló Légvédelmi Csapathíradó,
• Kiváló Légvédelmi Jelző (20.).

Tüzér Ellátó Szolgálatnál (21.):

• Kiváló Fegyvermester,
• Kiváló Tüzérműmester,
• Kiváló Légvédelmi Tüzérműmester.

Légierőnél:

• Kiváló Repülő.

A légierőnél elnyerhető címekhez először ugyanazt a jelvényt adományozták, majd 1952-ben az egyes címekhez külön jelvényt rendszeresítettek (22.). Ezeknek a jelvényeknek a kivitele is megváltozott, a koszorú és annak közepe lemezből préselt, a koszorút zöldre, a középső részét világoskékre zománcozták, míg a szalag nemzeti színű lett. A kék mező felső részén stilizált vadászrepülőgép, vagy repülő-fegyvernemi jelzés látható. A Kiváló Repülőgépvezető és a Kiváló Repülőszerelő jelvények első adományozására 1952. november 21-én került sor, az adományozó a Honvéd Légierők Parancsnoka volt (23.):

• Kiváló Repülőgépvezető,
• Kiváló Repülő Jelző,
• Kiváló Repülőtávírász,
• Kiváló Repülőszerelő,
• Kiváló Meteojelző,
• Kiváló Fényképész,
• Kiváló Szállító.

Műszaki alakulatoknál:

• Kiváló Utász,
• Kiváló Aknász,
• Kiváló Gépkezelő.

Híradó-alakulatoknál:

• Kiváló Központos,
• Kiváló Vezetékes,
• Kiváló Rádiós,
• Kiváló Géptávírász,
• Kiváló Műszerész,
• Kiváló Híradó Anyagkezelő (24.),
• Kiváló Híradó Tiszt,
• Kiváló Híradó Tiszthelyettes,
• Kiváló Híradó.

Az eddig fellelt írásos anyagok és a megmaradt jelvények között több eltérés is tapasztalható. A miniszteri rendelet szöveges része szerint négy cím került alapításra, viszont a rajzos mellékletben öt jelvény (a géptávírászt kettébontva Kiváló Gép – G – és Kiváló Távírász – T –) kerül említésre. A jelvények bevezetéséről tájékoztató Híradó című folyóiratban csak a Kiváló Távírász jelent meg. Ezenkívül bemutatásra kerültek még a Kiváló Erősítő és Vivőfrekvenciás Kezelő – E – és a Kiváló Áramforrás-kezelő – Á –, de ilyen jelvények a Kiváló Távírásszal együtt eddig még nem kerültek elő.

Folyamerőknél:

• Kiváló Kormányos,
• Kiváló Vizenjáró,
• Kiváló Gépész,
• Kiváló Hajótüzér,
• Kiváló Aknász.

Hadtápszolgálatnál (25.):

• Kiváló Hadtápmunkáért.

Ez a jelvény is különbözött a többitől, mivel a koszorú teli (egy lemezből préselt) kivitelű volt. A jelvényt a hadtápszolgálatnál elnyerhető 16 címmel együtt adományozták. 1953-ban a gépjárműszolgálatnál módosították az adományozási feltételeket, majd ezt követően új jelvényeket vezettek be.

Gépjárműszolgálatnál (26.):

• Kiváló Gépkocsizó Tiszt,
• Kiváló Gépjárművezető,
• Kiváló Gépkocsi Szerelő,
• Kiváló Üzemanyagos.

Közigazgatási szolgálatnál:

• Kiváló Nyilvántartó Tiszthelyettes (27.).

Felderítők részére:

• Kiváló Csapatfelderítő (28.).

Alátétként a fegyvernemnek megfelelő színű posztót kellett viselni, kivéve a Mesterlövész jelvényt, amelynél vöröset. Az alátétet úgy kellett elkészíteni, hogy az a jelvény szélén 2 milliméterre túlnyúljon.

Kiváló Szakasz jelvény

1953-ban a honvédelmi miniszter egy kollektív kiválócím alapításáról határozott (29.). A címet elnyerhette minden, az egység állománytáblájában rendszeresített szakasz. A cím elnyerése esetén a szakasz minden tagját a többi között a Katonai és Politikai Kiképzésben Kiváló jelvénnyel kellett kitüntetni.

A cím adományozását az év végén – a korábbi parancs hatályon kívül helyezésével – újraszabályozták, ugyanis olyan egységeket is bevontak az adományozhatóak körébe, ahol nem volt szakaszszintű szervezet (pl. tüzérség, légierő), így a cím megnevezése is kiegészült (kiváló század, kiváló üteg, kiváló repülőraj, stb.) (30.). Meghatározott számú cím elnyerése esetén a magasabb beosztású alegység- és egységparancsnokokat, illetve politikai helyetteseiket is jutalmazni lehetett. Ebben a miniszteri parancsban is úgy rendelkeztek, hogy a Kiváló Szakasz címet elnyert csapat tagjai részére is a Katonai és Politikai Kiképzésben Kiváló jelvényt kell adományozni.

A cím odaítéléséért versengő alegységeknek be kellett nevezniük, és a fegyvernemre szabott feltéteket kellett teljesíteniük. Miután a saját alakulat parancsnoka úgy ítélte meg, hogy a benevezett szakaszok (rajok, ütegek, stb.) teljesíthetik a feltételeket, akkor az elöljáró parancsnokságon keresztül bizottság kiküldését kérte a honvédelmi minisztertől. A kirendelt bizottság ellenőrizte a benevezettek felkészültségét, és javaslatot tett a cím odaítélésre.

Sportjelvények

A katonai élet velejárója a sport, amely a kiképzés egyik része. A küzdőszellem fejlesztése érdekében a katonák versenyeken mérhetik össze tudásukat, állóképességüket. A versenyeken elért eredmények egyik jutalma volt a helyezésnek megfelelő jelvény.

Haditorna-jelvények

Az alapító rendelet szerint a jelvény bevezetésének a célja (31.) a „katonai kiképzés szempontjából a legfontosabb sport- és testnevelési ágak gyakorlására sarkalja” a katonákat. A jelvényeket katonai jellegű versenyszámokból álló haditornákon lehetett megszerezni, ahol a különböző számokban elért eredmények alapján arany, ezüst és vas fokozatot lehetett elnyerni.

A jelvényeket - fegyvernemtől függetlenül -, az alábbi színű alátétposztóval kellett viselni:

• arany: páncéloskék
• ezüst: tüzérpiros
• vas: repülőfehér

Első adományozásukra 1948-ban került sor, a „100 éves a Honvédség” hét keretében megrendezett haditornán.

A régi címeres jelvények 1949. december 31-ig voltak viselhetőek, ezt követően már csak a népköztársasági (Rákosi-) címerrel ellátottak. Az addig kiosztott jelvényeket központilag kicserélték (32.). A jelvények különlegessége, hogy az egyik leghosszabb ideig rendszerben lévő jelvény a magyar katonai életben, az átnevezések és a címerváltozások ellenére több mint 40 évig adományozták. A jelvények a katonai szolgálat befejezése után is birtokban maradtak, azokat ünnepélyes alkalomkor polgári ruhán viselni lehetett. A haditornákon nemcsak katonák indulhattak, hanem az Államvédelmi Hatóság beosztottjai is, akik szintén viselhették ezeket a jelvényeket (33.).

Hadsereg Haditorna-jelvények

Csak 1955-ben adományozták ezeket a jelvényeket, amelyeket a Haditorna jelvény arany fokozatának a felhasználásával készítettek. A jelvény körüli koszorú színe (arany, ezüst és vas) jelentette az elnyert fokozatot.

Tanulmányi jelvények

Ezekhez a jelvényekhez azokat sorolhatjuk, amelyeket a katonai tanulmányokban elért eredményekért adományoztak. Szintén itt soroljuk fel azokat a jelvényeket is, amelyek valamely iskolához tartozást vagy éppen a tanulmányok befejezését jelezték.

Kossuth Akadémia karjelvénye

A párizsi békeszerződés aláírását követően Magyarországon is megindulhatott a hadseregfejlesztés, amelyhez kiképzett tisztekre és tiszthelyettesekre volt szükség. Ennek érdekében hozták létre 1947-ben a Kossuth Akadémiát. Az ott tanuló akadémikusoknak, illetve az iskola beosztottjai részére, nem sokkal a képzés elindulása után karjelvényt rendszeresítettek (34.). A karjelvényt pamutvászon anyagra hímzéssel készítették, azt a zubbony és köpeny bal karján, a vállcsúcstól számított 20 cm-re kellett viselni.

Petőfi Akadémia jelvénye

A Honvéd Petőfi Nevelőtiszti Akadémia beosztottai részére 1949-ben megkülönböztető jelvényt rendszeresítettek (35.). A jelvényt nemcsak a tanári állomány, de az ott tanuló akadémikusok is viselhették. A jelvénnyel kapcsolatban említést kíván, hogy az akadémia állománya már az előtt viselte, hogy rendszeresítését kérték volna a Honvédelmi Minisztériumtól.

Honvéd Petőfi Politikai Tisztképző Intézet jelvénye

Az 1949. március 15-én életbe lépett „Klapka” hadrend alapján a Honvéd Petőfi Nevelőtiszti Akadémiát átszervezték, mivel a nevelőtiszti rendszert időközben felváltotta a politikai tiszti rendszer. Az új jelvényben az 1949. április 25-én bevezetett politikai tiszti karjelvény jelenik meg, mint főmotívum.

Tiszti iskolák karjelvényei

Az erőltetett hadseregfejlesztés a tiszti létszám növelését igényelte, ezért 1949 nyarán fegyvernemi tiszti iskolákat állítottak fel, ahol a Kossuth Akadémián tanulóknál nagyobb számban folyt a hallgatók képzése. Az egyes iskolák részére a fegyvernemüket jobban kidomborító karjelvényeket készítettek a következő iskoláknak (36.):

• Dózsa György Gyalogos Tiszti Iskola, Pécs
• Kossuth Lajos Tüzér Tiszti Iskola, Budapest
• Rákosi Mátyás Páncélos Tiszti Iskola, Tata
• Táncsics Mihály Műszaki Tiszti Iskola, Szentendre
• Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola, Szolnok
• Vasvári Pál Repülő Szakkiképző Tiszti Iskola, Budaörs
• Zalka Máté Híradó Tiszti Iskola, Budapest
• Honvéd Hadtáp Tiszti Iskola, Budapest

Nem sokkal később a Honvéd Központi Gépkocsizó Iskolán szervezett tiszti tanfolyam hallgatóinak is a tiszti iskolák karjelvényeivel megegyező formájút rendszeresítettek (37.).

A hímzett karjelvényeket a balkaron kellett viselni, úgy, hogy a háromszög átfogója a köpeny vagy zubbony vállvarrásától 20 cm-re kellett lennie. A Kossuth Akadémia karjelvényével ellentétben ezeket csak a hallgatók viselhették.

Sztálin Katonai Politikai Akadémia jelvénye

1951. november 1-én létrehozták a Sztálin Politikai Tiszti Akadémiát a magasabb színvonalú politikaitiszt-képzés céljából. A Minisztertanács 1953-ban az akadémiát főiskolai szintre emelte, egyben elrendelte, hogy az ott folyó képzésnek legalább kétévesnek kell lennie. Az első kétéves képzésben részesült hallgatók részére adományozták először az iskola elvégzését tanúsító jelvényt (38.). A jelvény formája és motívumai megegyeztek a Szovjetunióban, az 1940-es években bevezetett végzettségi jelvényekkel. Csak 1955-ben, egy alkalommal adományozták.

Petőfi Katonai Politikai Akadémia jelvénye

A Sztálin Katonai Politikai Akadémiából és a Petőfi Politikai Tiszti Iskolából 1956. szeptember 15-én jött létre a Petőfi Katonai Politikai Akadémia, amely az elődintézményhez hasonlóan, a sikeresen végzett hallgatók részére végzettséget tanúsító jelvényt adományozott (39.). A jelvény formája, kivitele megegyezett a Sztálin Akadémiáéval, attól a feliratban különbözik. Csak egy esetben, 1956-ban adományozták.

Zrínyi Miklós Katonai Akadémia jelvénye

A felsőfokú tisztképzés céljára alakult Honvéd Hadiakadémia (1950-től Honvéd Akadémia) 1955. március 15-én vette fel Zrínyi Miklós nevét. Ennek megfelelően – hasonlóan a Sztálin Akadémiához – az itt végzettek részére végzettséget igazoló jelvényt adományoztak (40.). Az adományozás 1989-ig (1957-től új címerrel) történt.

A végzettségi jelvények viselési helye a zubbony jobb felső zsebe felett volt, az 1952M repülőtiszti és az 1954M páncélostiszti egyenruhákon ennek megfelelő helyen. A jelvények első adományozására 1955. október 14-én került sor (41.).

Kiváló Politikai Tiszt jelvény

Kiváló tanulmányi eredménnyel végzett politikai tisztek részére adományozták.

Katonai és Politikai Képzésben Kiváló jelvény

A honvédelmi miniszter a fegyvernemi (hadtáp) iskolákon kiválóan (I. fokozatban) végzettek elismerésére és jutalmazására címet és jelvényt rendszeresített (42.). A jelvények átadására a tisztté avatással egy időben került sor. Későbbiekben a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki karán kiválóan végzettek részére is adományozták. A feltalált dokumentumok szerint 1951-től a tiszthelyettes képzésben is adományozták (43.). Tiszteknek arany, a tiszthelyetteseknek ezüstszínű kivitelben készült. 1956 után is rendszerben maradt.

Emlékjelvények

Egyes kiemelkedő eseményekkel kapcsolatban a Honvédelmi Minisztérium vezetése elismerő jelvényeket rendszeresített. Ezek a jelvények is viselhetőek voltak az egyenruhán, bár igaz, egy kivételével csak egy évig.

Díszszemlejelvények

A Magyar Honvédség (1951-től Magyar Néphadsereg) 1949-től évente rendezett katonai felvonulásokat, ahol a résztvevőknek jelvényt adományozták. A jelvényeket már a felvonulás napján viselniük kellett a résztvevőnek, akiket a viseleti jog a következő díszszemléig megilletett, amiről igazolványt állítottak ki.

1949

Az első ízben megrendezett díszfelvonulásra a honvédelmi miniszter „Május 1.” néven jelvényt alapított (44.). A jelvények ünnepélyes kiosztására április 30-án került sor. A jelvényekből jelentős mennyiséget használtak fel öngyújtók díszítésére, amelyeket a meghirdetett verseny nyertes alegységeinek a beosztottai és a díszszemle előkészítésében résztvevők között osztottak ki. A jelvényt nemcsak katonai, hanem a díszszemlén felvonuló rendőri egységek is megkapták (45.)

1950

Ebben az évben a díszszemle április 4-én került megrendezésre, ezért „Felszabadulás” néven új jelvényt rendszeresítettek (46.). Hasonlóan az előzőhöz ez is egy évig volt viselhető.

1951

Ebben az évben ismét május 1-én rendezték meg a díszszemlét, ezért másik jelvény került adományozásra, amely megegyezett az egy évvel korábban kiosztottal, azon azonban az 1951. május 1-jei dátum került feltüntetésre.

1952-1956

1952-től ismét április 4-én rendezték meg a díszszemléket. Az adományozott jelvények azonos kivitelűek voltak, kivéve az 1955-ben kiadottat.

1955

A Felszabadulás 10. évfordulójára a korábbiaknál díszesebb kivitelű, nagyobb méretű jelvényt adományoztak, amely 10 évig volt viselhető.

Árvízvédelmi jelvény

A Dunán 1954-ben levonuló rendkívüli árvíz elleni védekezésben résztvevők munkájának az elismerése érdekében adományozták (47.). A jelvény érdekessége, hogy nemcsak a katonaállományúak részére, hanem a Magyar Néphadsereg azon polgári alkalmazottainak is adományozták, akik részt vettek a védekezési munkálatokban.

Egyéb jelvények

Politikai Tiszti illetve Politikai Vezetői jelvény

1949-ben szovjet mintára, a nevelő tisztek felváltásával, politikai tiszti rendszert vezettek be a Honvédségen belül. Az ő megkülönböztetésükre karjelvényt rendszeresített a honvédelmi miniszter (48.). Két változatban készült, az egyik a politikai tiszteknek (seregtestek, ezredek politikai osztályainak vezetői; önálló alosztályok, zászlóaljak és osztályok politikai tisztjei), a másik a politikai vezetőknek (századok politikai vezetői, ezredek, seregtestek és osztályok politikai előadói). A méret mellett különbség volt még a két jelvény között, hogy a Politikai Vezetői jelvény közepén nem volt aranycsillag. A hímzett jelvényeket a balkaron kellett viselni (köpenyen és zubbonyon egyaránt), a vállvarrástól 15 cm-re. A jelvényeket a politikai tiszti rendszer megszűnéséig, 1953. január 20-ig lehetett viselni (49.).

Művészegyüttes jelvénye

Az 1949-ben alakult Művészegyüttes tagjai a katonai egyenruhával azonos fellépőruhát viseltek. Megkülönböztetésükre jelvény került rendszeresítésre, amelyet a jobb felső zseben kellett viselni.

Szolgálatvezetői jelvény

A „szolgálatvezető fontos munkájának megbecsülése és kiemelése” céljából 1950-ben Szolgálatvezetői jelvényt rendszeresített a miniszter (50.). A jelvény viselésére azok a tisztesek és tiszthelyettesek voltak jogosultak, akik szolgálatvezetői feladatokat láttak el. A jelvény fegyvernemnek megfelelő színű posztóból készült, és a háromszög két szárával párhuzamosan aranypaszományok voltak felvarrva. A jelvény közepén hadijel, alatta pedig fegyvernemi jelzés található. Valószínűsíthető, hogy a karjelvények legyártása nem központilag történt, hanem a csapatoknál megtalálható anyagokból, a viselésére jogosultnak magának kellett elkészíteni.

Társadalmi és politikai szervezetek jelvényei

A Magyar Partizán Bajtársi Szövetség jelvényének viselését a honvédelmi miniszter 1947. szeptember 15-én engedélyezte (51.). Az utódszervezet – Magyar Szabadságharcos Szövetség – jelvénye is viselhető volt (52.), mindkettő a zubbony jobb felső zseb közepén volt hordandó.

A Magyar Népi Repülésért jelvény viselését 1948. október 30-án engedélyezték. Ezt a jelvényt az Országos Magyar Repülő Egyesület alapította, katonáknak a zubbony jobb felső zsebén kellett viselni (53.).

Az 1949-ben indított Munkára, Harcra Kész (MHK) mozgalom egy jelvényszerző testnevelési mozgalom volt, amelyet a honvédségnél is bevezettek, sőt a Kiváló Csapatfelderítő jelvény elnyerésének egyik feltétele volt II. fokozatú MHK jelvény megléte. A MHK jelvények viselési helye a zubbony jobb felső zsebe felett volt.

Bár a polgári életben adományozták, de a hadsereg létszámának gyors bővítése miatt egyre több olyan jelentkezőt vettek fel, akik már elnyerték az 1948-ban alapított Élmunkás kitüntető jelvényt. A szakszervezetek kérésére a honvédelmi miniszter engedélyezte az egyenruhán való viselését (54.).

A kommunista párt térnyerésével engedélyezték a Dolgozó Ifjúság Szövetsége jelvényének a viselését. A többi jelvénytől eltérően, ezt a zubbony baloldalán a szalagsávok alatt, zöld ingen a bal zseb varrása felett kellett viselni (55.).

1955-ben a honvédelmi miniszter engedélyezte a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség (MÖHOSZ) által alapított kiváló jelvények viselését. A MÖHOSZ a Magyar Szabadságharcos Szövetség utódszervezete volt, feladata az ifjúság katonai előnevelése volt. Tagjai (vezetői) között nagyszámú hivatásos katona volt (56.).

Tervezetek, meg nem valósult jelvények

Aknakutató csapatjelzés

1947. július 16-án a Műszaki Vezetési Törzs azzal a kéréssel fordult a honvédelmi miniszterhez, hogy az aknakutatók részére (57.), a műszaki fegyvernemen belüli különleges feladatok kihangsúlyozására és a polgári lakosság (hatóságok) általi könnyebb felismerés céljából, csapatjelzést rendszeresítsen. A csapatjelzés minden aknakutató számára azonos lett volna, függetlenül attól, hogy milyen rendfokozatot viselnek. A jelzés viselési helye a zubbony vagy a köpeny jobb mellén lett volna, hasonlóan a korábbi Határvadász jelvényhez. A levélhez csatoltak egy tervezetet is, amely három ábrát tartalmaz; ezek közül a két háromszög alakú valószínűleg hímzett lett volna, míg a harmadik fémjelvény. Végül a csapatjelzés nem ebben a formában valósult meg, hanem az Aknakutató jelvény IV. (bronz) fokozataként.

Légvédelmi csapatjelvény

A légvédelmi egységek 1948-as felállítása okán, a Honvédelmi Minisztérium Katonai Főcsoport XI. (légügyi) Osztály csapatjelvény rendszeresítését javasolta (58.). A jelvény a legénységnek bronz, a tiszthelyetteseknek ezüst, míg a tiszteknek aranyozott kivitelben készült volna, 1,2 mm vastag alpakka lemezből. Sajnos a fennmaradt iratokból hiányzik az elkészített vázlat, de annyi még kiderült, hogy a jelvényen zománcozott Kossuth-címer is lett volna. Az újoncok az eskü letételekor kapták volna meg, míg a többiek esetében egy bizottság bírálta volna el az igényjogosultságot.

1949 januárjában a Légvédelmi Tüzér Szemlélőség azt javasolta, hogy a jelvényt – immáron Légvédelmi Tüzér csapatjelvényként – csak a csapatszolgálatot teljesítő tisztek és tiszthelyettesek viselhessék, ezredparancsnokig bezárólag (hasonlóan a Magyar Királyi Honvédségben rendszeresített Csapattiszti jelvényhez). A keletkezett iratokat 1949-ben intézkedés nélkül irattárba helyezték.

Gépkocsizójelvény és teljesítményjelvény

A Honvéd Központi Gépkocsi Iskola Parancsnokság 1949 májusában a gépkocsizó-kiképzéssel kapcsolatos javaslatokat terjesztett fel. Ebben a honvédség gyorsított motorizálásából fakadó gépkocsivezető-hiány megszüntetésére dolgozott ki indítványokat. Ezek között szerepel egy új csapatjelvény (fegyvernemi jelzés) és egy teljesítményjelvény rendszeresítése is (59.). A csapatjelvénnyel, mivel az jobban kidomborítja a motorizált jelleget, az 1945-ben bevezetettet (küllős kerék) akarták leváltani.

A csapatjelvénnyel megegyező formájúra tervezték a teljesítményjelvényt is, attól a méreteiben különbözött volna. Az iskola azt javasolta, hogy a Honvédelmi Minisztérium Gépjármű Osztálya által felállított bizottság döntsön a jelvény (arany, ezüst és bronz) fokozatainak az odaítéléséről. A jelvényt nem csak a gépkocsizó-vonatcsapat katonái, hanem a gépesített alakulatok honvédei, tiszthelyettesei és tisztjei is elnyerhették volna. A jelvény bevezetésével a teljesítmény javulását, a balesetek számának csökkenését, a szocialista versenyszellem fejlődését remélték.

Honvéd Térképészeti Intézet jelvénye

1949. júniusában a Honvéd Térképészeti Intézet kéréssel fordult a honvédelmi miniszterhez, hogy az intézet állományában szolgálatot teljesítők részére külön hajtókát rendszeresítsen, mivel a beosztottak a korábbi fegyvernemüknek megfelelőt viselnek (60.). Az intézet három fajta hajtókát és váll-lapot tervezett, amelyek kettős színűek voltak: piros-szürke, szürke-piros és sötétkék-világoskék. A hajtókák és váll-lapok mellett jelvényt is terveztek, amelyet a Határvadász jelvényhez hasonlóan a zubbony zsebén kellett volna viselni. Minden olyan tiszt, tiszthelyettes és legénységi állományú jogosult lett volna a viselésére, aki az intézetnél legalább két évet szakbeosztásban eltöltött.

Az időközben bekövetkezett változások (címer, egyenruha) miatt a Térképészeti Intézet kérését különösebb intézkedés és válasz nélkül 1950 szeptemberében irattározták.

Dózsa Gyalogos Tiszti Iskola jelvény

A honvédelmi miniszter utasítására a tiszti iskola elkészítette a jelvényét (61.). A jelvénnyel együtt két hímzett felvarrót is terveztek, hasonló formájút, mint a Kossuth Akadémia már korábban rendszeresített karjelvénye. A csatolt leírás szerint a jelvényt fegyvernemi hajtókaposztón (fűzöld), a jobb oldalon kellett volna viselni. A felterjesztés szerint a „jelvény kifejezi azt a gondolatot, hogy 1848 hagyományainak továbbfejlesztésével, a nemzetköziség szellemében neveljük fiatal tisztjeinket a béke megvédésére”. Az elkészített terveket 1949 szeptemberében terjesztették fel, amelyeket érdemleges intézkedés nélkül irattárba helyeztek.

(Minden jog fenntartva! Szilágyi Ákos © 2016. Balázs Katalin engedélyével.)

1.      4/1958. számú HM Parancs, megjelent: Honvédségi Közlöny (HK) 1958/2.

2.      Rendszeresítve: 481.462/mű. közl.-1947. körrendelettel, 1948. január 12-től (HK 1948/2.)

3.      Hadtörténelmi Levéltár (HL) HM VIII.1. 550. d.

4.      458.154/Kfcs.VI.-1948. számú körrendelet (HK 1948/20.)

5.      4340-3635/eln.mű.szlő-1949. körrendelet (HK 1949/7.)

6.      479.991/H.V.K.1.a-1949. számú körrendelet (HK 1949/31.), Műszaki Szemlélő helyett ekkor már Műszaki Csapatok Parancsnoka

7.      Rendszeresítve: 407.327/kat.-1948. körrendelettel, 1948. március 22-től (HK 1948/11.)

8.      Rendszeresítve: 5138/M.N. Mű. Pk. Műzo.-1952. körrendelettel, 1952. december 1-től (HK 1952/14.)

9.      Rendszeresítve: 16.756/eln.Kcsf.XI.-1948. körrendelettel, 1948. április 23-tól (HK 1948/13.)

10.  Rendszeresítve: 5668/LE.III. Csf.-1951. körrendelettel, 1951. augusztus 20-tól (HK 1951/20.)

11.  HL MN 1952/T 142. d. Honvéd Légierők Parancsnokának 029. számú Parancsa

12.  Rendszeresítve: 2129/Le.Pk.-1953. körrendelettel, 1953. május 9-től (HK 1953/5.)

13.  HL MN 1952/T 164. d. 1. őe. - 02444/Le.Htpsz.ruh.aloszt.-1952 számú ügyirat

14.  Rendszeresítve: 025/1953. számú HM paranccsal és a 03/1953. számú HM utasítással, 1953. május 18-tól (HL MN 1953/T 2.d. 1-2. őe.)

15.  HL MN 1953/T 2.d. 1-2. őe. - 014. számú Tiszti Parancs 1953. május 29.

16.  Rendszeresítve: 457.087/ruh.-1948. körrendelettel, 1948. június 23-tól (HK 1948/20.)

17.  Rendszeresítve: 743/H.Gy.Pk.2.o.-1950. körrendelettel, 1950. február 15-től (HK 1950/8.)

18.  Rendszeresítve: 458.057/ruh.-1948. számú körrendelettel, 1948. augusztus 2-től (HK 1948/25.)

19.  10/Min.ir-1950. körrendelet (HK 1950/3.)

20.  1432/OLP.-1951. körrendelet (HK 1951/21.)

21.  12/Min.Ir.-1950. körrendelet (HK 1950/12.)

22.  HL MN 1951/T 1. d. 2. őe. 03327/Min. Ir.-1951. A 062. számú HM Parancsban adott utasítást a miniszter a különálló jelvények megtervezésére.

23.  HL MN 1952/T 142. d. 1. őe. MN Légierő Parancsnokának 0102. számú Parancsa. A parancs Kiváló Repülőműszaki jelvényt említ.

24.  3346/MNVK Hír. agi-1952. körrendelet (HK 1952/8.)

25.  A címet a 10/Min.Ir.-1950. rendelettel alapították, a jelvény formáját a 1605/H.Gy.Pk.-1950. körrendelet közli (HK 1950/8.)

26.  7000/MNHF.Gk.Szerv.Terv.O.-1953. körrendelet (HK 1953/4.)

27.  19/Min.Ir.-1950. körrendelet (HK 1950/8.)

28.  280/HM Harc. és Testnev.Csf.-1954. körrendelet (HK 1954/2.)

29.  HL MN 1953/T 2. d. 1-2. őe. - 39. számú HM Parancs, 1953. augusztus 3.

30.  HL MN 1953/T 2. d. 1-2. őe. - 68. számú HM Parancs, 1953. december 28.

31.  Rendszeresítve: 12.609/Eln.kik.-1948. körrendelettel, 1948. augusztus 23-tól

32.  40.851/eln.H.Gy.Pk.5.-1949. számú körrendelet (HK 1949/31.)

33.  Adományozásra vonatkozólag lásd például: 1081/H.Gy.Pk.5.-1950. számú körrendelet ( HK 1950/7.)

34.  Rendszeresítve: 419.014/ruh.-1948. körrendelettel, 1948. április 10-től (HK 1948/13.)

35.  Rendszeresítve: 4100-49.052/Elnökség-1948. körrendelettel, 1949. január 22-től (HK 1949/4.)

36.  Rendszeresítve: 3001/Htpszf.1a.-1950. körrendelettel, 1950. március 13-tól (HK 1950/8.)

37.  Rendszeresítve: 6955/Htpszf.1a.-1950. körrendelettel, 1950. július 18-tól (HK 1950/21.)

38.  Rendszeresítve: 020/1955. számú HM Paranccsal, 1955. április 26-tól (HL 1955/T 3. d. 2. őe.)

39.  Rendszeresítve: 020/1955. számú HM Paranccsal, 1955. április 26-tól

40.  Rendszeresítve: 020/1955. számú HM Paranccsal, 1955. április 26-tól

41.  HL 1955/T 3. d. 2. őe. 036. számú HM Parancs, 1955. október 14.

42.  Rendszeresítve: 56/Kat.Tanint.Csf.-1950. körrendelettel, 1950. szeptember 20-tól (HK 1950/22.)

43.  HL MN 1951/T 1. d. 2. őe. - HM 1. számú Tiszthelyettesi Parancs, 1951. szeptember 10.

44.  Rendszeresítve: 4.100-13.444/eln.Ált.Kat.Szlő-1949. körrendelettel, 1949. április 11-től (HK 1949/10.)

45.  255.684/1949. IV/1-d. BM rendelet, megjelent: Rendőrségi Közlöny 1949/19.

46.  Rendszeresítve: 7/Min.Ir.-1950. körrendelettel, 1950. február 22-től (HK 1950/7.)

47.  Rendszeresítve: 3951/H.M.-1954. rendelettel, 1954-ben (HK 1954/5.)

48.  Rendszeresítve: 15.871/eln.Pol.Fcsf.-1949. körrendelettel, 1949. április 25-től (HK 1949/14.)

49.  HL MN 1952/T 2. d. 2 őe. 055. számú HM Parancs 1952. december 27-én

50.  Rendszeresítve: 21/Min.ir.-1950. körrendelettel, 1950. július 1-től (HK 1950/16.)

51.  16.027/Elnökség-1947. körrendelet (HK 1947/28.)

52.  21.333/Elnökség-1948. körrendelet (HK1948/18.)

53.  36.237/Eln.-1948. körrendelet, HL HM VIII.1. 596. d. (HK 1948/31.)

54.  4100-33.691/Elnökség-1949. számú körrendelet (HK 1949/27.)

55.  1.475/Pol.Fcsf.ifi.-1950. körrendelet (HK 1950/15.)

56.  HL MN 1955/T 3. d. 2. őe. 2. számú HM Utasítás, 1955. július 1-jén

57.  HL HM VIII.1. 491. d. 449.150/mü.közl.-1947.

58.  HL HM VIII.1. 582. d. 30.661/eln.Kfcs.XI.-1948.

59.  HL HM VIII.1. 1335. d. 103.327/eln.afcsf.1/b.-1949.

60.  HL HM VIII.1. 726. d. 24.463/Elnökség-1949.

61.  HL HM VIII.1. 752. d. 34.859/eln.H.Gy.Pk.-1949.