A Magyar Néphadsereg egyenruhái
1957-1965
A forradalmat követő két-három év a Magyar Néphadsereg újjászervezéséről, állományának feltöltéséről szól, sem haditechnikájának, sem ruházatának jelentős fejlesztésére nincsen forrás. Csak 1959-60-ra jut el odáig a hadsereg, hogy átfogó fejlesztésbe kezdjen. A reform 1965-re alakítja ki a néphadsereg új ruházati rendjét.
Meglepően hamar, már 1957. május 1-jén életbe lép a Magyar Néphadsereg új öltözködési szabályzata. A Honvédségi Közlöny 1957/6. számában (1957. május 28.) megjelentetett joganyag komoly szembefordulást jelent a Rákosi-korszakkal; az új ruházat megalkotói a Második Köztársaság hagyományaihoz, az 1945M (és részben az 1949M) ruházathoz nyúlnak vissza. E visszatérést kiválóan jelképezi az új, 1957M társasági és gyakorlózubbonyok szabása, a bocskai gyakorlósapkaként történő újbóli bevezetése, valamint a nemzeti színeket vörös csillag nélkül felvonultató sapkarózsa. A tervezők szakítanak a Rákosi-hadsereg szovjet mintájú rendfokozat-jelzési rendszerével is, és visszatérnek a Második Köztársaságéhoz.
A ruházatot a viselési alkalom szerint két részre osztják: társaságira és gyakorlóra. Ezen belül mindkettőnek van téli és nyári változata. Az előírt anyagok igen változatosak, a tábornoki és a főtiszti kar felső ruházatának fésűs (téli), illetve tropikál (nyári), a beosztott tisztiének és a tiszthelyettesiének pedig posztó (téli), illetve zsávoly (nyári) anyagból kell készülnie. Igaz, a gyakorlatban végül zsávoly anyagból nem igen készül ruha, legalábbis „élő” példányt nem ismerünk. A posztóköpeny szabásán nem változtatnak.
Az 1957M társasági ruházat nyitott nyakú zubbonyból, pantallóból, posztóköpenyből, fehér vagy vajszínű ingből, barna nyakkendőből, valamint viharszíjjal ellátott tányérsapkából áll, a gyakorló pedig zárt nyakú zubbonyból és lovaglónadrágból, valamint a társaságihoz hasonlóan posztóköpenyből és tányérsapkából. Kivételt képeznek a hadihajósok, akik pantallót hordanak a gyakorlóruházathoz. A fegyvernemi jelzések a társasági zubbonyon hímzett, a gyakorlózubbonyon és a posztóköpenyen fém változatban készültek, a tábornoki tölgyfalevéldíszek pedig hímzettek voltak minden ruhán. A váll-lapok, a nyitott nyakú zubbony gallérszélei (paszpolozása), valamint a tányérsapkák álló része színesek voltak, tükrözve az egyenruha viselőjének fegyvernemi hovatartozását.
Az 1957-es szabályzat nem sokáig maradt érvényben, 1958. február 15-ével új utasítás lépett életbe. Az új szabályok végrehajtására 1958. december 31-ig haladékot adó joganyag jelzésértékű: az új rezsim erejének és önbizalmának növekedését mutatja. A szabályzatból kikerül a bocskai, a gyakorlóhoz tányérsapkát írnak elő (kivételes esetben, terepen még hordható a szemernyős bocskai). Az immáron műanyag szemernyős tányérsapkán a kerek, háromszínű sapkarózsa helyébe az ovális, vörös csillaggal ellátott, némi változtatással egészen 1991-ig hordott változat kerül. Bővül a viselési hordmódok száma, az addigi kettővel szemben ötre. Ezek a díszöltözet alakzatban, a díszöltözet alakzaton kívül, a társasági öltözet, a gyakorlóöltözet, valamint a megengedett öltözet. Utóbbinak része a kétszer háromgombos 1957M felöltő, amely fésűs dublé anyagból készül, valamint a fehér tropikál zubbony (színes gallérszegély nélkül), amelyhez fehér tányérsapka és tropikál pantalló hordandó.
Valószínűsíthetően 1958-ban vezetik be az ingblúzt. Az 1957-es szabályzatban még nem szereplő ruhadarab kezdetben a gyakorlóruházat része, ám rövidesen megengedettként, pantallóval is viselhetővé válik. Nyakkendővel viselendő, vagy ha az alkalom engedi, feltűrt ingujjal, nyakkendő nélkül. Az anyagából varrott saját váll-lap készül hozzá, ezt – kisebb módosításokkal – egészen 1975-ig használják.
A hivatásos állomány ruházatát 1959. december 1-jével újra módosítják. A legfőbb változtatás, hogy a tisztek számára a fésűs ruha válik az egyetlen kötelező viseletté, a tropikál innentől kezdve csak megengedett viselet (viszont szélesedik a használati köre, zárt nyakú zubbonyhoz például pantalló is hordható – ez a viselet már megelőlegezi a későbbi köznapi ruházatot). A posztóruházatot teljesen kivonják a beosztott tiszti körből, és csak a tiszthelyettesek, továbbszolgáló tisztesek, valamint a sorállomány számára tartják fent. 1960-ban kötelezővé teszik a hivatásos állomány számára a fésűs dublé felöltő beszerzését.
Az 1960-as évek legeleje négy fontosabb változást hoz a hivatásos állomány ruházatában. Száműzik a korszerűtlennek tartott posztóruházatot (gyakorlóként, és ha megfelelő állapotban van, ugyanakkor viselhető tovább), kivonják a zárt nyakú zubbonyt (helyét a korszerű, pamutgyakorló veszi át), a zubbonyokról lekerül a derékvarrás, 1963-ban pedig az 1951M („lapos”) rendfokozatjelző csillagokat váltják új („domború”) darabok.
A sorállomány öltözködését a Honvédségi Közlöny 1959/5. számában megjelentetett 27/1959 HM-parancs szabályozza 1959. december október 1-jével. Az állomány posztó egyenruhát visel mindhárom viseleti rendhez (díszöltözet alakzatban, gyakorló, kimenő), zárt galléros zubbonyt, pantallót, valamint köpenyt. A gyakorlót kivéve tányérsapka viselendő. A kimenőruházatnak ekkor válik részévé az ingblúz, amelyet nyáron viselnek. Gyakorlótéren, az elhelyezési körletben gyakorlóing is hordható, amely egyzsebes (bal oldalon), vállszalag nélküli ruharadab. A sorállomány egy része ekkor még viseli a régi, 1950M ruhát is (gimnasztyorka, csizmanadrág, pilotka), új sapkajelvénnyel. Viselése vélhetően 1962-ben szűnik meg.
Az 1960-as évek első felében fokozatosan a sorállomány számára is bevezetik a pamutgyakorlót, amelyet az 1961M gyakorlókabát (ez hasonló az 1965M-hez, csak a vattabélése nem kiszedhető) egészít ki, a hivatásosok számára pedig köznapi zöld inget rendszeresítenek, valamint elrendelik a vállszíj viselését (addig csak derékszíjat hordanak). 1962-ben kerül sor a pamut gyakorlósapka bevezetésére; a szabása miatt csak Castro-sapkaként becézett, hivatalos nevén 1962M legénységi gyakorlósapka néven futó darab csak néhány évig marad rendszerben.
Ami a speciális gyakorlókat illeti, közvetlenül 1957 után nem vezet be új ruhákat a hadsereg.
1965-1975
Az 1960-as évek közepén a gazdasági teljesítőképesség fokozódása lehetővé teszi az átfogó egyenruházati reformot. A tömeghadsereg ideájának megfelelően megszüntetik a fegyvernemi színeket. 1965-ben az egységesítési törekvések a hadihajósokat is utolérik, akik megválni kénytelenek kék egyenruháiktól. Modern gyakorlót kapnak a repülőszerelők, a repülőhajózók és az ejtőernyősök.
„Néphadseregünknek az utóbbi években végbement gyors ütemű fejlődése, korszerűsítése, az új technikai eszközök tömeges alkalmazása… szükségessé tették a ruházat korszerűsítését, a követelményeknek és lehetőségeknek megfelelő ruházati rendszer kialakítását” – áll a 21/1965 számú HM-parancsban. A tervezők igyekeznek figyelembe venni a magyar katonai hagyományokat, illetve az ország lehetőségeit is. Elvárás például az új rendszerrel szemben, hogy olyan ruházati anyagokat használjon fel, amelyeket idehaza is elő lehet állítani.
Ami a változtatás gyártás- és viseléstechnikai okait illeti, a parancs a következőket sorolja fel. A posztó alapanyag drága, utánpótlása nehezen oldható meg, szabászati megoldása nem teszi lehetővé a tömegöltöztetést, anyaga pedig a radioaktív szennyezéstől való mentesítést. A legénység kimenőre és gyakorló célra viselt ugyanazon kivitelű ruhája nem felel meg a két, élesen elkülönülő igénybevételnek. A fegyvernemi színek zavart és többletköltséget okoznak a személyi állomány mozgatásánál.
Ennek megfelelően az új alapelvek a következők. A sorállomány esetében a hadi ruházatot külön kell választani a kimenőruházattól. A hadi ruházat elsődlegessége meghatározó legyen az egész rendszer kialakítására. Olyan nyersanyagokat kell használni, amelyek elérhetők hazai forrásból is. Az alapanyagok megválasztása nyújtson maximális lehetőséget az egységesítésre. A kényelmes cikkek és öltözetek feleljenek meg a hazánkban kialakult ízlésnek.
Az új ruházati rend középpontjában a gyakorlóöltözet áll. Nyáron az 1965M (pamut-) zubbony és -nadrág, gyakorlóing (a hivatásos állománynál vállszalagos, zseb nélküli, a sorállománynál vállszalag nélküli, egyzsebes), valamint a legénység számára a nyári sapka (1975-ig műanyag szemernyős), a hivatásos állomány számára pedig a tányérsapka képezi az öltözetet. Ezt átmeneti időszakban az 1965M (3/4-es) gyakorlókabát egészíti ki bélés nélkül, télen pedig béléssel és téli sapkával (usankával). A sortisztesek a nyári sapkán, a zubbony gallérján, valamint a gyakorlóing, illetve a mikádó ujján viselik a rendfokozatjelzést, a tiszthelyettesek, tisztek és tábornokok pedig a gyakorlóing, a zubbony és a kabát vállszalagján. A gyakorlóruhákon a vállszalagra tűzik rá a barnított csillagokat és a paszományokat, a főtisztek és a tábornokok úgynevezett parkettát kapnak.
Fokozatosan új, speciális gyakorlóöltözetet kap a motorkerékpáros, a páncélos-, a repülőszerelő-, az ejtőernyős-, valamint a repülőhajózó-állomány. A motorkerékpárosok számára lélegző műbőr kabátot és nadrágot rendszeresítenek műanyag sisakkal, a páncélosok saját, cipzáras gyakorlókabátot (pc-mikádó) és fekete gyakorlóruhát (1970-től) kapnak, és saját nyári, illetve téli szerelést rendszeresítenek a repülőszerelők és az ejtőernyősök számára. A repülőhajózók szintén külön nyári és téli öltözetet kapnak.
A hivatásos állomány számára bevezetik a köznapi öltözetet. Ez kényelmes viseletet biztosít a hivatásos állomány számára köznapokon, munkahelyen, szórakozóhelyen, rendezvényeken, a nyílt utcán, stb. Nyáron tropikál anyagú 1965M zubbonyból (a gallérszegély már nem színes), tropikál pantallóból, zöld ingből és barna nyakkendőből áll (vagy tropikál pantallóból és ingblúzból), amelyet tányérsapka (fegyvernemi szín nélkül) egészít ki. Átmeneti időszakban a fésűs ruhát az új szabású 1965M (rejtett gombolású) felöltő, vagy az új típusú, nejlonból készülő esőkabát, télen pedig dubléköpeny és téli sapka egészíti ki. A posztóköpeny ekkor még használatban van (egészen az 1970-es évek közepéig), ám újat már nem szabathat az állomány. A köznapi ruházathoz tartozó zubbony váll-lapjai drapp szélűek, mint ahogy drapp a tányérsapka zsinórfonata, illetve a tábornoki ruházaton a tölgyfalevéldísz is. A társasági ruházaton viszont ezek arany-, illetve ezüstszínűek.
Az 1965-ös szabályok nem szüntetik meg a díszöltözet kategóriát, azt azonban csak zárt alakzatban lehet viselni. A társasági zubbonyhoz vállszíjas derékszíj és lovaglónadrág viselendő, továbbá bokszcsizma és bőrkesztyű. A megengedett társasági öltözet részeként továbbra is hordható a fehér zubbony és tányérsapka. A díszelgők öltözete továbbra is zárt nyakú zubbonyból és lovaglónadrágból áll.
A sorállomány modern kimenőruhát kap 1963-tól, a hivatásos állományhoz hasonlóan felhajtásos fésűsszövet pantallót, zöld inget, nyakkendőt, valamint ingblúzt viselnek. Átmeneti időszakban az öltözetet bélés nélküli 1965M kabát egészíti ki (szövetből készülő övvel), télen pedig béléses. Az új ruhával a sorállomány öltözködési színvonala is nagyot ugrik. Ám az 1963M kimenőruházat nem bizonyul hosszú életűnek, 1970-ben bevezetik ugyanis az 1970M öltözetet. Ez további fejlődést jelent a sorállomány ruházkodási színvonala szempontjából. Az új, 1970M legénységi kimenőzubbony azonos szabású a hivatásos állományéval, külsőre attól csak tombakgombjai, vállszalagjai és 1970M karjelzése (pajzs) különbözteti meg. Az új kimenőpantallóról eltűnik a felhajtás, az ingblúz zsebeiről lekerül a középránc, a tányérsapka pedig új, tombak sapkarózsát és -gombokat kap. Bevezetik az új kimenőinget. A kabát marad a régi, az egyetlen változás, hogy a bal karra az 1970M pajzs kerül. Az 1970M öltözetet 1982-ben váltja az új ruha, ám egyes egységeknél egészen az 1980-as évek végéig használatban marad.
1965-ben a hadsereg modernizátorai úgy döntenek: megszüntetik a hadihajósok saját öltözetét. Innentől kezdve csak a fegyvernemi jelzés különbözteti meg őket.
Megérdemel egy rövid kitérőt a katonai diplomaták egyenruházatának a témája. A diplomataöltözetet az 1960-as évek második felében rendszeresítették, eredetileg egyfajta általános „nagytársasági” ruha lett volna, ám végül a diplomata állomány speciális öltözetévé vált. A diplomataruhák sötétzöldek voltak, távolról is megkülönböztethetőek tehát az általános egyenruháktól. A szabás tekintetében is volt különbség: a katonai diplomaták kétsorgombos, szélesen kihajtott galléros zubbonyt viseltek. Eltért a tányérsapka is, állórészét ugyanis nem plüss, hanem a sapka tányérrészéhez hasonló színű, finoman mintázott selyempaszomány borította. A pantalló szabásában nem volt eltérés.
Ami a szerelékeltséget illeti, a zubbonyon egyrészt a váll-lapok alapszíne nem barna volt, hanem sötétzöld, másrészt ujjait vékony, aranyszínű paszomány díszítette (bár létezik olyan archív felvétel, amelyen hiányzik a paszomány a zubbonyujjról). A fegyvernemi jelzés a tiszti zubbonyokon a díszelgők keresztbe tett puskás jelvénye volt, a tábornoki példányokat fém tölgyfalomb ékítette, továbbá egy aranyszínű paszomány végig a gallér mentén. Eltérés az általános ruházattól, hogy a katonai diplomaták a tiszti tányérsapkán is tábornoki sapkarózsát viseltek. A tábornoki pantalló – az általános viselethez hasonlóan – lampaszos volt.
1975-1982
Az 1970-es évek közepén kisebb egyenruha-modernizációs hullám vonul végig a hadseregen. A változtatások fő csapásiránya a rendszer egyszerűsítése, de sor kerül a még rendszerben lévő, ám már elavultnak számító ruhadarabok kivezetésére is. Új hordmódként bevezetik a szolgálati öltözetet, a társasági ruházatot pedig az ünnepi váltja.
„A több éven át végzett munka eredményeként az MN öltözeti rendszerének fejlesztése befejeződött” – áll a Honvédségi Közlöny 1975/14. számában (1975. június 15.). A hadsereg vezetői az 1970-es évek közepén úgy értékelték, hogy az 1960-as évek elején megindított modernizáció befejeződött, a kor színvonalának megfelelő ruházatra való áttérés a hadsereg egészében megtörtént. Elérkezettnek látták hát az időt az utolsó simítások megtételére.
Az 1975-ös minireform fő csapásiránya az egyszerűsítés volt, ennek jegyében megszüntették a díszöltözet alakzatban, valamint a megengedett öltözet kategóriákat, a társasági helyére lépő ünnepi és a köznapi ruházatot pedig összevonták (innentől kezdve csak az ing színe különböztette meg a két viseletet: az ünnepihez fehér, a köznapihoz zöld inget hordtak). Bővült viszont az új rendszer a szolgálati viselettel, amely sajátos átmenet volt a gyakorló- és a köznapi ruházat között. Így a hivatásos állomány számára négy hordmód alakult ki: a gyakorló, a szolgálati, a köznapi és az ünnepi.
A változtatások során számos, elavultnak nyilvánított, de még rendszerben lévő ruhadarabot is kivontak; így az 1957M felöltőt, valamint a posztóköpenyt 1975. április 30-val, az 1965M nejlon esőkabátot és a dubléköpenyt pedig 1977. április 30-val. Igaz, utóbbi kihordását 1977-ben egy évvel meghosszabbították. Új ruhadarabként bevezették a hivatásos állomány számára az 1975M esőgallért, a 4/4-es és a 3/4-es ballonkabátot, a bélelt felöltőt (más nevén 1974M köpenyt), valamint a sorállomány számára az 1975M fólia körgallért.
Az 1975-ös szabályok a gyakorlóöltözetben minimális változtatást hoztak. Bevezették az új típusú nyári sapkát, amelynek már nem műanyag volt a szemernyője, hanem szövettel borított. A gyakorlóruhákról lekerültek a korábbi rendfokozatjelzések (parketta, rátűzött csillagok és paszományok), és átadták a helyüket az új rendfokozat-jelzési rendszernek, azaz a korábbi köznapi váll-lapoknak.
Az újonnan bevezetett szolgálati öltözet sajátos képződmény volt, az új köznapi/ünnepi zubbonyokat hordták zöld inggel, nyakkendővel, valamint lovaglónadrággal, vagy a bakancshoz frissen rendszeresített szolgálati nadrággal. Az öltözethez vállszíjas derékszíj dukált, amelyet a váll-lap alatt vezettek át (némi gondot okozva a katonáknak, akiknek meg kellett lazítaniuk a bevarrott váll-lapokat). Az öltözethez eredetileg a 3/4-es ballonkabátot szánták, az 1975-ös öltözködési szabályzatban például a téli változatoknál csak ezt lehet látni.
Mint már említettük, a köznapi és az ünnepi öltözetet (utóbbi a társaságit váltotta fel) összevonták, csak az ing színe különböztette meg őket. Főtisztek és tábornokok mindkettőt viselhették lovaglónadrággal. A kimenőruházat nem változott, a sorállomány továbbra is az 1970M öltözetet viselte. 1976-ban bevezették a zenészek saját öltözetét, ettől kezdve mellzsinór, karjelzés, piros váll-lap, valamint piros állórészű tányérsapka különböztette meg őket. A díszelgők ruhája nem változott.
1982-1991
1982-ben az MN vezetése újabb átalakítás mellett dönt, az 1970M kimenőt felváltja az 1982M, az 1968M repülőhajózó-gyakorlót az 1982M, gyakorlónak visszatér a nyári sapka, a továbbszolgálók pedig a hivatásosokéval egyező ruházatot kapnak. Az évtized közepétől pedig hódító útjukra lépnek a tereptarka egyenruhák.
Az 1980-as évek elején újra felmerül a kimenőöltözet átalakításának a kérdése. Az eredmény: 1982-ben új kimenőt rendszeresítenek. Az öltözet az 1982M pantallóból, az 1982M (nikkelezett gombos) kimenőzubbonyból (amely lemberdzsek szabású), az 1982M kimenőövből, kétzsebes kimenőingből, nyakkendőből, valamint az 1982M kimenőkabátból áll. A kimenő-tányérsapka tombakgombjait és sapkarózsáját nikkelezett darabok váltják fel, megszüntetik az ingblúzt, az MN pajzs helyébe pedig a keresztbe tett puskák kerülnek. Az öltözethez vállzsinór viselendő.
A gyakorlóöltözet változása, hogy a hivatásos állománynál bevezetik a nyári sapkát. A repülőhajózók számára pedig bevezetik az 1982M gyakorlóöltözetet (ehhez pilotka viselendő). A repülőszerelők tereptarka védőruházatot kapnak, elsőként a Magyar Néphadsereg állományában. Új esőköpenyt kap a hivatásos állomány, amely a rendszerváltás után is használatban marad.
Új rendelkezés, hogy 25 év után megszüntetik a továbbszolgálók megkülönböztetett ruházatát, ettől kezdve a hivatásosokéval egyező ruházatot viselnek, egyedül a váll-lapjuk tér el.
A következő öt évben kisebb módosítások történnek a ruházati rendszerben, 1985-től például télen a köznapi és az ünnepi öltözethez is viselheti a hivatásos állomány a téli sapkát (1986-tól a sorállomány is).
Az 1980-as évek végére a Magyar Néphadsereg egyenruha-tervezői is meghallják az idők szavát, és a tereptarka ruházat bevezetése mellett döntenek. Első körben csak az ejtőernyősök és a repülőszerelők kapnak ilyen gyakorlóruházatot. Előbbiek továbbra is barettet, utóbbiak a korábbival megegyező szabású, ám immáron tereptarka speciális téli és nyári sapkát hordanak az öltözethez.
1985-től újra saját egyenruhát kapnak a hadihajósok; a hivatásos állomány ruházatának szabása megegyezik az általánoséval, csupán a színében tér el (a tányérsapkán emellett az ovális rózsa mellett hímzett hadihajós jelvényük van). A sorállomány visszakapja matrózöltözetét, amelyhez az 1982M-ével megegyező szabású, attól csak színében eltérő kabát társul. Kék színű gyakorlóöltözetük cipzáras, a télihez fekete műszőrmegalléros bélés jár.
A hivatásos állomány számára újra bevezetik a posztóköpenyt, amelyet az ünnepi és a köznapi öltözethez is lehet viselni. Leváltják a műanyag szalagsávot, amelyet szövet vált fel.
1986-ban újra változtatnak a kimenőöltözeten, amelyhez innentől kezdve nem tányérsapkát, hanem bocskai kimenősapkát kell hordani.
1988-ban még bevezetik a rövid ujjú fehér ingblúzt (a hosszú ujjú fehér ingblúzt az 1970-es évek végén állítják rendszerbe), valamint a használatba már nem kerülő három új katonai főiskolai jelvényt.
Rögtön a rendszerváltást követően, már 1990-ben leváltják a díszelgőöltözetet, a helyébe egy átmeneti, 1993-ig használt öltözet lép, amelyet az 1965M gyakorló módosításával alakítanak ki. 1991 áprilisában azonnali hatállyal megtiltják a kitüntetések teljes formában történő viselését, az iskolai jelvények viselését, a régi típusú tábornoki sapkajelvényt felváltja az új, az ovális sapkarózsákról pedig lekerül a vörös csillag. A Magyar Néphadsereg egyenruha-története ezzel véget ér.